2013. március 19., kedd

Lóvá tétel

Valamikor, egy ideig lovasember voltam.

Lovagoltam, szerettem és szeretem a lovakat, néha ma is lóra ülök.

Más kérdés: én ülök a ló hátán, nem a ló az enyémen. Ez nem egy elegáns megjegyzés, de tény. Ez a viszonyulás.
És persze, az is tény: az ember nem eszi meg a barátját. Illetve az ember igen, mert az állatnál nincs ilyen fogalom, hogy: barát.

Szóval: lóhúst forgalmaznak mindenfele áldott európai uniónkban, ezért aztán mindenki hibás, nyilván, magam is alapvetésből a románokra gondolok, nem is alaptalanul.

De tényleg nem értem, mi a baj. Ja, hogy nem annak van címkézve? Hát uraim: legalább hús van benne. Jó hús. Finom hús.

Hogy ez adóilletékek, és közegészségügy? Ugyan már... Még egyszer mondom: legalább egészséges, és hús van benne. Azért megnézném a teschon, vagy aucho, vagy Mc.Burger nyershús-szállítmányát.

A lószalámi finom. Még a szamáré is. Én inkább azon aggódnék, nincs az a lómennyiség, amennyit ennyi húst adna: mi lehet tehát az, ami lóhúsnak bizonyul?

Ez ismét egy úri huncutság, ami arról szól, hogy jesszusom, eddig ártatlan marhát, juhot, vombatot ettem: de most lovat etetnek velem?! Undorító. És nem a lóhús az.

Figyeljünk a saját húsunkra. Abból vágnak most éppen, miközben a lovakéra figyeltetnek.