Ne tudd meg, mi az.
Magyarul picipanka, s hogy a magyarosan hangzó név senkit ne tévesszen meg, azonnal közöljük: e különleges állatfajta valószínűsíthetően román, de legalábbis nyugat-balkáni származású. Egészen friss faj, amely a kétezres évek elején jelent meg, azóta rohamosan szaporodik, meghódítva teljes közép- és nyugateurópát, de egyáltalán nem elszórt egyedei szerte a világon fellelhetők.
Román neve a pitzipoánkö, aki ennél többet akar tudni róla, sajátítsa el a sajátos latino-albán műremeket, továbbra ismerkedjen meg a bukaresti szubkultúrával. Mindez azonban szinte fölösleges, mert a picipanka, akár távoli rokona, a balkáni gerle, belakta már kies vidékünket is, ahol különösebb odafigyelés nélkül is lépten-nyomon feltűnik.
A balkáni gerlével nem véletlen a hasonlóság, ahogyan névrokonság alapján a búbos bankával sem. Ez a fajta is elsősorban madárféle lenne, a libák, ludak, tyúkok és pipik rendjéből: hogy mégsem madárfajta, az emlős voltjának köszönhető.
A picipankának rendkívűl jól fejlett emlői vannak, ez részben természetes kiválasztódás eredménye, nagyobb részben a plasztikai sebészeknek hála.
Kifejezetten antropoid fajta, az emberi nőstényekre megszólalásig hasonlít, még a székely fehérnépekhez is van valami köze, bár ez utóbbiak természetes lények, míg a picipanka minden bizonnyal egy elmeteg balkáni Micsurinnak a szüleménye, akinek a kézikönyvei között szerepelt a Dr. Szöszi és a Szex és New York.
A picipanka önmagában véve rejtély, elsősorban azért, mert kizárólag nőnemű egyedei léteznek. Rendszerint magassarkú cipőkben, ékszerdíszítésű szandálokban, illetve bárminemű helyváltoztató eszközben közlekednek, amelyeket a puritán angolszász „fuckmeshoes” néven foglal össze. Mi szerencsére nem ismerjük ezt a meghatározást, de ugyanarra gondolunk.
A picipanka szőrzetének színét lehetetlen megállapítani, egyrészt azért, mert gondosan szőrteleníti magát. Ezt, mondjuk, nem helytelenítjük, már csak azért sem, mert közismert, hogy bizonyos madarak és emlősök párzás előtt szorgalmasan vedleni kezdenek. A maradék szőrzetet, ami elsősorban hajkorona, olyan gyakran festik, hogy a picipanka rendszerint már maga sem emlékszik eredeti szőrzetére.
A picipanka szimbiózisban él: többnyire rendkívül kis termetű kutyával együtt, amelyik a maga során szintén a természet furcsa elvetélt teremtménye, de pótolja a picipankában valahol mégiscsak élő anyai ösztönt. Ugyanakkor a picipanka egyfajta szimbiotikus parazita, amely gyakorlatilag nem létezhet üzletemberek, politikusok és sportolók nélkül: ugyanis ezek fizetik a picipanka létezéshez elengedhetetlen habitátust, így a kiskutyákat is. Na meg a szaunát, a szoláriumot, a kozmetikust, a fodrászt, a karib-tengeri nyaralást, és a nőgyógyászt.
A picipanka látszatra rendkívül tetszetős jószág, a székelyek számára olyan mint a zsiráf, amelyet készséggel megbámulnak, csudálnak, de haza azért nem vinnék. Akad majd más, aki hazaviszi, és akad rengeteg ügyvéd, aki majd leválasztja a picipankát a fél vagyonnal együtt.
Rövid élettartama dacára, a picipanka óriási potenciállal rendelkező jószág, élete első mintegy harminc évében picipanka, aztán milf-hárpia lesz belőle, legvégül kalapos, lilahajú tiszteletreméltó matróna, aki minden lehetséges alkalommal elmondja majd, bezzeg az ő idejében nem így volt. Pedig úgy volt.
Védeni nem szükséges, meglőni veszélyes. Együttélésre gyakorlatilag alkalmatlan. Végső soron szezonállat, amely megtalálja a maga helyét a liberális piacgazdaságban: addig él, amíg kereslet van rá.
